.jpg)
Emily:
" Legalább a pólóm fele megszáradt hazáig. Viszont azon kívül mindenem csurom vizes. Megrántva a vállamat sétáltam be a bejárati ajtón. Gyorsan berohantam a fürdőbe és mindent ledobva magamról beálltam a zuhany alá. Pár perc múlva kopogást hallottam kintről.
- Minden rendben?-aggódott anyám szokás szerint.
- Persze, csak..-gondolkoztam el egy hazugságon.-kicsit koszos lettem és lefürdök. Le hoznál nekem ruhát?
- Oké.-válaszolt röviden majd elment.
Mire végeztem ruháim már megérkeztek, így magamra kapva rohantam fel a szobámba a gép elé. Facebookon egyből Aront pillantottam meg, így ráírtam.
Em: Hey! Nem tudod Harry otthon van?!
Aron: Honnan tudnám?! Különben is mit akarsz tőle?
Em: Őőő .. talán megköszöni, hogy megmentett?! Mi bajod?
Aron: Semmi ... Most megyek, majd besz. Szia.
Em: Hát jó. Szia!!
Az kedves, lazán lerázott. És megint úgy, hogy nem tudom mi a baja - velem. Mindegy, ezek szerint csak magamra számíthatok. Órára nézve láttam, hogy kilenc múlott. Nincs még késő, így eldöntöttem, hogy magam keresem meg Harryt. Egy parkon keresztül vezetett az út Harry házához. Nem igazán gondoltam át, hogy mit fogok mondani neki, csak a tudat vezért, hogy minden kép beszélnem kell vele. Megálltam a ház előtt és csöngettem. Nem történt semmi. Csöngettem még egyszer. De még mindig semmi. Így kicsit csalódottan, de elindultam haza fele.
Mire az utcánkba értem besötétedett, így csak az utcai lámpák fényében sétáltam, amikor egy sötét alak jött velem szembe. Messziről nem igazán ismertem fel, azonban amikor kellő közelségbe került rájöttem, hogy Harry az.
- Szia.-állt meg előttem.
- Öhm hello.-intettem neki, bár nem tudom miért, ez csak úgy jött.
- Hát te?-kérdezte, majd rám villantott egy mosolyt.
Mosolyt? Harry rám mosolygott?! Ez furcsa.
- Igazából, téged kerestelek.
- Megtaláltál.-tárta szét a karjait és még mindig mosolygott.
Ez egyre furcsább. Máskor mindig olyan rideg velem. De most, hogy csak ketten vagyunk a sötétben, normálisan viselkedik.
- Igen.-nyeltem egyet majd lassan bele néztem a szemeibe.- Csak megakartam köszönni, hogy kimentettél.-nyögtem ki gyorsan.
- Szívesen.-mondta majd egy lépést közelebb jött, mire én reflexből egy lépést hátra léptem.
Erre ő csak felnevetett és még gyorsabban közelebb lépett megint, nekem nem volt időm hátra lépni, ezért elég közel kerültünk egymáshoz. Furcsán méregetni kezdtem, egyszerűen nem értettem, hogy mit akar. Vagyis vele, illetve velünk kapcsolatban semmit sem értettem. Neki is feltűnt, hogy elgondolkoztam, mert rám szólt:
- Emily!-ejtette ki a nevem hangosan, mire felkaptam a fejem.- Látom van még mondanivalód. Mond csak!
Hátrébb léptem egyet, majd nagy levegőt vettem, hogy össze tudjam szedni a gondolataimat. Ugyanis ha a közelembe van, a fejemben zsongani kezdenek a dolgok. Szóval, először a mai dolgokra kérdezek rá, utána majd ránk.-raktam szépen sorba a dolgokat a fejemben, mielőtt megszólaltam volna.
- Miért léptél le ma olyan gyorsan?-kérdeztem rá végül, majd rámeredtem.
Tekintette pillanatok alatt megváltozott, haját megrázta, majd üresen rám nézett és így szólt:
- Csak úgy!-rántotta meg a vállát.- Unatkoztam már.
Komolyan ezzel etet? Unatkozott? Na persze.
- Pedig nagyon is élvezted Shanon műsorát.-mire észbe kaptam, már hangosan kimondtam.
- Ja, hogy ez zavar téged?!-vágott vissza flegmán.- Nem rád figyeltem éppen mi?
- Mi van? Nem kért senki, hogy figyelj rám! Sőt, nem is érdekel a figyelmed!-mondtam neki kicsit dühösen, hiszen ő is nekem esett.
- Ahaa, mond úgy, hogy el is higgyem!-húzta gúnyos mosolyra az ajkait.
- Miért érdekelnél, ha? Sosem voltál velem normális. Mindig csak Shanon kellett neked, akkor miért akarnám, hogy rám figyelj?!
- Háát .. ilyen az élet bébi.-mondta, és vészesen közel jött.- Nekem a rossz lányok tetszenek jobban.-halkan elsuttogta ezt a mondatot, majd megfordult és ott hagyott.
A hirtelen közelségére és az utolsó mondatára gyorsabban kezdtem venni a levegőt. Nem tudom miért váltotta ezt ki belőlem, de egyre furcsább minden. Sok újat nem derítettem ki. Viszont egy valamire rájöttem, így "jó" lányként nem fog menni. Ha azt akarom, hogy megnyíljon nekem, és legyen valamiféle kapcsolatunk, olyan lánnyá kell válnom, aki neki tetszik. Rossz lánynak kell lennem. De vajon menni fog?!
- Minden rendben?-aggódott anyám szokás szerint.
- Persze, csak..-gondolkoztam el egy hazugságon.-kicsit koszos lettem és lefürdök. Le hoznál nekem ruhát?
- Oké.-válaszolt röviden majd elment.
Mire végeztem ruháim már megérkeztek, így magamra kapva rohantam fel a szobámba a gép elé. Facebookon egyből Aront pillantottam meg, így ráírtam.
Em: Hey! Nem tudod Harry otthon van?!
Aron: Honnan tudnám?! Különben is mit akarsz tőle?
Em: Őőő .. talán megköszöni, hogy megmentett?! Mi bajod?
Aron: Semmi ... Most megyek, majd besz. Szia.
Em: Hát jó. Szia!!
Az kedves, lazán lerázott. És megint úgy, hogy nem tudom mi a baja - velem. Mindegy, ezek szerint csak magamra számíthatok. Órára nézve láttam, hogy kilenc múlott. Nincs még késő, így eldöntöttem, hogy magam keresem meg Harryt. Egy parkon keresztül vezetett az út Harry házához. Nem igazán gondoltam át, hogy mit fogok mondani neki, csak a tudat vezért, hogy minden kép beszélnem kell vele. Megálltam a ház előtt és csöngettem. Nem történt semmi. Csöngettem még egyszer. De még mindig semmi. Így kicsit csalódottan, de elindultam haza fele.
Mire az utcánkba értem besötétedett, így csak az utcai lámpák fényében sétáltam, amikor egy sötét alak jött velem szembe. Messziről nem igazán ismertem fel, azonban amikor kellő közelségbe került rájöttem, hogy Harry az.
- Szia.-állt meg előttem.
- Öhm hello.-intettem neki, bár nem tudom miért, ez csak úgy jött.
- Hát te?-kérdezte, majd rám villantott egy mosolyt.
Mosolyt? Harry rám mosolygott?! Ez furcsa.
- Igazából, téged kerestelek.
- Megtaláltál.-tárta szét a karjait és még mindig mosolygott.
Ez egyre furcsább. Máskor mindig olyan rideg velem. De most, hogy csak ketten vagyunk a sötétben, normálisan viselkedik.
- Igen.-nyeltem egyet majd lassan bele néztem a szemeibe.- Csak megakartam köszönni, hogy kimentettél.-nyögtem ki gyorsan.
- Szívesen.-mondta majd egy lépést közelebb jött, mire én reflexből egy lépést hátra léptem.
Erre ő csak felnevetett és még gyorsabban közelebb lépett megint, nekem nem volt időm hátra lépni, ezért elég közel kerültünk egymáshoz. Furcsán méregetni kezdtem, egyszerűen nem értettem, hogy mit akar. Vagyis vele, illetve velünk kapcsolatban semmit sem értettem. Neki is feltűnt, hogy elgondolkoztam, mert rám szólt:
- Emily!-ejtette ki a nevem hangosan, mire felkaptam a fejem.- Látom van még mondanivalód. Mond csak!
Hátrébb léptem egyet, majd nagy levegőt vettem, hogy össze tudjam szedni a gondolataimat. Ugyanis ha a közelembe van, a fejemben zsongani kezdenek a dolgok. Szóval, először a mai dolgokra kérdezek rá, utána majd ránk.-raktam szépen sorba a dolgokat a fejemben, mielőtt megszólaltam volna.
- Miért léptél le ma olyan gyorsan?-kérdeztem rá végül, majd rámeredtem.
Tekintette pillanatok alatt megváltozott, haját megrázta, majd üresen rám nézett és így szólt:
- Csak úgy!-rántotta meg a vállát.- Unatkoztam már.
Komolyan ezzel etet? Unatkozott? Na persze.
- Pedig nagyon is élvezted Shanon műsorát.-mire észbe kaptam, már hangosan kimondtam.
- Ja, hogy ez zavar téged?!-vágott vissza flegmán.- Nem rád figyeltem éppen mi?
- Mi van? Nem kért senki, hogy figyelj rám! Sőt, nem is érdekel a figyelmed!-mondtam neki kicsit dühösen, hiszen ő is nekem esett.
- Ahaa, mond úgy, hogy el is higgyem!-húzta gúnyos mosolyra az ajkait.
- Miért érdekelnél, ha? Sosem voltál velem normális. Mindig csak Shanon kellett neked, akkor miért akarnám, hogy rám figyelj?!
- Háát .. ilyen az élet bébi.-mondta, és vészesen közel jött.- Nekem a rossz lányok tetszenek jobban.-halkan elsuttogta ezt a mondatot, majd megfordult és ott hagyott.
A hirtelen közelségére és az utolsó mondatára gyorsabban kezdtem venni a levegőt. Nem tudom miért váltotta ezt ki belőlem, de egyre furcsább minden. Sok újat nem derítettem ki. Viszont egy valamire rájöttem, így "jó" lányként nem fog menni. Ha azt akarom, hogy megnyíljon nekem, és legyen valamiféle kapcsolatunk, olyan lánnyá kell válnom, aki neki tetszik. Rossz lánynak kell lennem. De vajon menni fog?!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése