Hatodik rész: Smsek.

◢◤ http://www.youtube.com/watch?v=hT_nvWreIhg ◢◤

Emily:

" Anya bele egyezett, hogy Zoé és Aron átjöhetnek délután filmezni. Nem volt kedvem kimenni, főleg a tegnap történtek után. Egyszerűen nincs kedvem Harryhez meg a többiekhez. Tuti, hogy lecsesznének, mert elrontottam a versenyüket. De nem érdekel most már, el fogom felejteni ezt az egészet, legalábbis mára. Készítettem két csomag kukoricát, majd egy tálba öntve felvittem a szobámba. Előhalásztam a dvd-ket és válogatni kezdtem.
- Légyszi, engedd be őket anya!-kiáltottam, amikor meghallottam a csöngőt.
Pár perc múlva már kopogtak az ajtómon.
- Gyertek csak!
- Szia csajszi!-köszönt Aron, majd két puszit adott.
- Sziasztok!-mondtam, miközben megöleltem Zoét.
- Na mit nézünk?-kérdezték szinte egyszerre.
- Nem tudom. Elkezdtem válogatni őket, de eddig nem találtam semmi jót.
- Horrort!-mondta kapásból Aron, mikor lenézett az egyik Fűrészes tokra.
- Nem!-vágtuk rá egyszerre Zoéval.
- Jó akkor legyen mondjuk ..-kezdett el pakolászni, majd előhúzott egy fekete tokos filmet.- a Karib-tenger kalózai.
- Őőő nekem okés. Úgy is rég láttam.-mondtam.
- Jó akkor legyen.-tette le a kezében lévő néhány filmet Zoe, majd segített elpakolni.
- Fogjatok kukoricát!-mondtam, miközben elindítottam a filmet.
Elhelyezkedtem a tv-vel szembeni ágyon, hiszen a többiek a szőnyegre feküdtek. Egy olyan jó húsz perc múlva Aron telója csörögni kezdett. Gyorsan előhalászta, majd felvette. Nem is figyeltem rá, addig amíg a nevemet nem mondta.
- Most nem tudok. Filmezünk Em-nél!
- ...
- Őőő nem tudom, megkérdem!-mondta Aron, majd felém fordult:- Harry is átjöhet?Tessék?! Harryvel beszél? Ne már ... és Harry átakar jönni? Még ha jóba lennénk, akkor is elgondolkodnék ezen, de így biztos, hogy nem. Ezzel a lendülettel ráztam jobbra-balra a fejem.
- Nem akarja!-mondta bele a telefonba Aron.
- ...
- Nem hiszen, hogy ez jó ötlet Harry.
- ...
- Jó akkor elküldöm. Szia!-elköszönt, majd letette.
- Ugye nem jön át?-kérdeztem aggódva.
- Nem.-válaszolt röviden, majd pötyögni kezdett valamit a telefonjába.
Kicsit megnyugodva újra a filmre kezdtem koncentrálni. Néhány izgalmas perc múlva rezegni kezdett a telefonom. Sms-em jött. Fél szemmel néztem csak meg, hogy kiírt mert épp egy fontos résznél tartott a film. Azonban amikor csak a telefonszámot láttam kíváncsian nyitottam meg az üzit.

Tényleg sajnálom, ami tegnap történt. Nem jöhetnék át? x Harry

Harry?!-nyíltak tágra a szemeim. Ez meg hogy lehet?!-gondolkoztam el egy percre, amikor beugrott az én kedves barátom.
- Aron!! Megadtad neki a számom?-kérdeztem meg tőle dühösen.
- Muszáj volt, bocsi!-vonta meg a vállát.
- Kösz.-mondtam, majd inkább csöndbe maradva az sms-t néztem.
Írjak vissza?! De mégis mit írhatnék?! Nem akarom, hogy ideje jöjjön. Egyáltalán találkozni sincs kedvem vele sehol. A filmet mellőzve pötyögni kezdtem.

Több kell egy sajnálómnál. És a válaszom még mindig nem.

Ennél jobbat nem tudtam írni neki. Remélem így, hogy én mondtam nemet neki, megérti. De ez a terv nem jött be, ugyanis pár perc múlva egy újabb üzenet jött.

Mit tehetnék, hogy megbocsájts? Kérlek, had jöjjek! x

Jesszus, mi ütött belé?! Kérlek .. meg minden. Ez nem rá vall, olyan mintha tényleg zavarná, hogy nem vagyunk jóba.

Kezdhetnéd azzal, hogy nem vonod el a figyelmem a filmről.
Amúgy pedig nem férünk már el a szobámban.

Füllentettem, hiszen volt még hely. De úgyse tudja, hogy mekkora szobám van, szóval mindegy. A kérésem nem jött be, ugyanis továbbra sem hagyott a filmre koncentrálni.

Ha ott lennék nem vonnám el a figyelmed .. szóval?
Amúgy pedig jártam már a szobádban és szép nagy. ;) x

Hogy mi?! Járt már a szobámban?! Járt már nálunk?! Az meg, hogy lehet?! Én miért nem tudok erről?!

Mi? Mikor?

Ennyit küldtem neki másodpercekkel az ő üzije után. Ő sem tétlenkedett, azonnal jött a válasz.

Maradjon ez az én titkom. Na akkor jöhetek? :)

Ezt nem hiszem el még mindig jönni akar. Tuti kamuzik, és nem is járt nálunk. De ezt ki kell derítenem.
- Em! Minden oké?-kérdezte Zoe, amikor felültem.
- Aham, persze.-mondtam, majd az ajtó fele mentem.- Csak wc-re megyek.-füllentettem nekik.
Le siettem a lépcsőn, majd megkerestem anyát.
- Anyu, kérdezhetek valamit?
- Persze.-mondta, majd lerakta a könyvet.
- Szóval .. ne akadj ki jó?-kezdtem bele, mire összevonta a szemöldökét.- De járt már nálunk Harry?-mondtam ki egy levegővel, miközben a telefonom ismét rezegni kezdett a kezemben. Nem akartam megnyitni addig, amíg anya nem válaszolt, így vissza csúsztattam a zsebembe.
- Harry? Az a göndör hajú, szép mosolyú srác?-kérdezett rá, mire leesett az állam.
Szép mosolyú? Miért mondta ezt? Honnan ismeri?
- Igen. Honnan ismered?
- Jaaj, hát egyszer volt itt.-válaszolt nyugodtan.
- Mikor, minek?-kérdeztem rá azonnal meglepődve.
- Már vagy egy hónapja. Segített bepakolni néhány cuccot.
- De mégis miért?-döbbenten kérdeztem rá.
- Mert nehezek voltak?! Mégis mi ez a faggatózás?-nézett rám a furcsán.
- Semmi, semmi. Még egy utolsó kérdés és békén hagylak.-mondtam majd a legfontosabb kérdést feltettem.- Járt a szobámban is?
- Nem tudom. Csak a mosdóba kéretőzött ki, ha jól emlékszem.Aha, a mosdóba mi?! Még is mit képzel magáról?! Csak úgy bejön a szobámba, ráadásul úgy, hogy senki nem adott rá engedélyt. Egyáltalán minek segít az anyámnak?! Felsétáltam a többiekhez, majd levágtam magam az ágyra, és megnéztem az üzenetet.

Hallgatás belegyezés?! ;)

Na persze.-mondtam magamban, majd gépelni kezdtem.

Tudom a titkod .. és ha még egyszer engedély nélkül lépsz be a szobámba, akkor
soha többet nem fogunk beszélni. Most hagyj filmet nézni ... kérlek.

Nem tudtam mi mást írhattam volna, - hiszen dühös voltam - így leírtam azt, ami először az eszembe jutott. Muszáj volt oda raknom a végére a kérlek-et, hátha abba hagyja a zaklatásom. De nem így történt, igaz most vagy öt perc múlva, de megjött az sms Harrytől.

Tényleg sajnálom. Nem akartam semmi rosszat. De akkor mindegy,
remélem egyszer majd megbocsájtasz nekem. :/

És akkor ennyi volt. Tíz percig bámultam az sms-t, de nem kaptam és nem írtam egy betűt sem. Egyszerűen nem tudok mit gondolni erről az egész helyzetről. Ennyire még nem volt velem ilyen .. ilyen rendes. Vagy nem is tudom mit lehet rá mondani. Máskor rég leszarta volna, hogy mit gondolok róla. Ennyiszer nem kért volna bocsánatot, és pláne nem írta volna azt a végére, hogy reméli egyszer majd megbocsájtok neki. Ez úgy jön le, mintha tényleg sajnálná, és örülne neki ha újra jóba lennék. De vajon miért? Mi ütött belé? Hiszen amíg tartott a suli észre sem vett, nem érdekelte, hogy nem vagyunk jóban. De most, hogy szünet van az egész "kapcsolatunk" megváltozott. A nincs-kapcsoltunkból lett kapcsolatunk kb. egy napig, majd az is bonyolulttá változott. Remélem egyszer megtudom, hogy mi ez a hirtelen változás, hogy miért kezdtem el őt érdekelni egyáltalán."