Negyedik rész: Szívesen reggelizek veled.

◢◤ http://www.youtube.com/watch?v=b6vSf0cA9qY ◢◤

Emily:

" Hmm, mi ez a fény?! Megdörzsöltem a szememet, majd lassan pislogni kezdtem. Kezeimmel nyújtózkodtam egy nagyot, miközben teljesen kinyitottam a szemem. Észre vettem, hogy idegen szobába vagyok mire hirtelen becsuktam a szemem, és összeszorítottam, mint aki reménykedni, hogy ha újra kinyitja már otthon a saját szobájában ébred fel. Viszont hirtelen egy halk nevetést hallottam valahonnan. Azonnal kinyitottam a szemem, és felemeltem a fejem. Harry ült az egyik fotelben a szoba másik oldalán és engem nézett. Fejemet hátra dobtam a párnára, majd halkan elmotyogtam egy "ez nem lehet igaz"-at.
- De ez igaz!-nevetett fel ismét.
- Hogy kerülök ide?-kérdeztem meg, miközben a nyakamig húztam a takarót.
- Én is éppen ezt akartam kérdezni.-mondta, majd felállt és a szekrényéhez sétált.
- Őőő ..-akadtam, meg majd hirtelen felemeltem a takarót, hogy megnézzem fel vagyok öltözve.- Ó de jó!-mondtam végül.
-  Igen. Van rajtad ruha.-szólalt meg, majd hozzá tette:- Már ha ezt lehet ruhának nevezni, hiszen alig takar valamit.-nevetett fel, majd kivett a szekrényből egy fekete pólót.
- Te figyeltél engem?-kérdeztem aggódva, és felültem az ágyon.
- Igen.-válaszolta lazán, majd lekapta a felsőjét és kicserélte az újra.- Mivel kialudtam magamat a vendégszobában, gondoltam megnézem, hogy felkeltél-e már. De olyan édesen aludtál, hogy nem akartalak felébreszteni. Ezért leültem ide és néztelek.
Mi van? Édesen aludtam?! Ezt mondta volna nekem?! Kicsit zavarba jöttem, de válaszoltam neki.
- Öhm, nem igazán tudom, hogy kerültem ide. De köszi, hogy itt aludhattam.
- Bármikor.-kacsintott rám, majd mintha más szobájában lenne, csak úgy kisétált és magamra hagyott.
Basszus, mi történt tegnap?! Hogy kerültem ide fel? És hogy aludhattam itt?
Nem igazán emlékszem sok mindenre csak, hogy nagyon sokat táncoltam meg ittam, aztán megint táncoltam és ... Harry!!! Baszki, baszki, baszki vele is táncoltam!!! És még hogy... - jutottak eszembe az emlékek: amint hozzá dörgölőzöm, vagy ahogy a telt ajkai a nyakamat kényeztetik. Úristen!!!-borzongtam bele. Aztán pedig jött a rossz része, egy kis idő után az is beugrott: Harry egy másik nővel, én pedig sírva felrohantam ide, az Ő szobájába. Nagyszerű!
- Aaau!-álltam fel az ágyból, mire a fejem egyből lüktetni, fájni kezdett.
Megigazítottam a ruhámat és hajamat, majd lesétáltam a lépcsőn. Meglepetésemre egész rend volt a házban, így egyszerűen jutottam el a konyháig, ahol Harry reggelit csinált. Két személyre?! Talán vár valakit?! Vagy .. óóó ezt nekem?!
- Khmm..-köhögtem a bejáratnál, hiszen nem akartam megijeszteni.
- Ó szia! Látom feltudtál kelni.-fordult felém.- Ha már a vendégem voltál éjszakára ..-nevetett fel.-gondoltam reggelire is az leszel.-mutatott a tányérra az asztalon.
Azta, mi van vele? Mióta lett ilyen kedves? Mióta beszél velem így? Egyáltalán mióta vagyunk mi ilyen jóba?
- Woow..-nyögtem ki először ennyit, majd megrázva a fejem közelebb léptem hozzá.- Először is kaphatnék egy gyógyszert? Aztán pedig szívesen reggelizem veled.-válaszoltam kedvesen, majd helyet foglaltam.
- Igen, persze.-nevetett fel, majd elém rakta az aszpirint.
Mióta nevet ennyit Harry?! Főleg úgy, hogy nem is mondok semmi vicceset. Csak simán amikor hozzá szólok. Mintha mindig meglepném őt valamivel és ezért nevet. Pedig ez inkább fordítva történik. Ő lep meg állandóan valamivel. Pl: tegnap teljesen más volt, szinte leszart miután meglátta azt a macát. Ma pedig mintha fontos lennék neki. Látta, hogy őt bámulom és közben erősen gondolkozom ezért megszólalt:
- Látom megint vagy néhány kérdésed! Nyugodtan mond.-közben pedig elém rakta a tojás rántottát.
Ezt megint honnan tudta?! Ennyire jó megfigyelő? Vagy engem lehet ennyire kiismerni? Érdekes.
- Köszönöm.-mondtam, majd miközben még háttal állt nekem, gyorsan rákérdeztem.- Hol van az a lány?
Jól van na, ennél jobban nem tudtam megfogalmazni. Nem kérdezhettem meg, hogy miért hagyott ott azok után, és miért ment más csajhoz. Így legalább finoman sejti, hogy miről van szó.
- Melyik lány?-nevetett fel.
Vagy nem. Ó, most hogyan magyarázzam el neki?!
- Háát akihez mentél, miután .. öhm .. miután mi táncoltunk?-kérdeztem félénken, majd elkezdtem a kaját fixírozni.
- Gondolom otthon. Nem tudom. Lelépett olyan fél egy körül.-mondta, majd leült elém és enni kezdett.
- Ó értem.-mondtam halkan, majd én is enni kezdtem.
- Miért?-kérdezett rá egy perc múlva.
- Jaa .. csak ..-nyeltem le a falatot, majd gyorsan kitaláltam valamiféle hazugságot.- Csak úgy, azt hittem ő is velünk reggelizik.
Jesszus, mi van? Nem is hittem azt. Még jó, hogy nincs itt. Az hiányozna még.
- Emily..-nézett rám.- csak szórakoztam vele egy kicsit. Ő nem aludt itt .. -húzta féloldalas mosolyra a száját.- és nem történt semmi olyan köztünk, ami azt igényelné, hogy itt reggelizzen.
Vagyis nem feküdtek le?! Ugye ez azt jelenti, hogy nem feküdtek le?! Remélem.
- Velem is csak szórakoztál?-bukott ki belőlem kis idő elteltével.
- Hmm .. -rakta le az evőeszközét, majd ismét csak a szemeimbe nézve megszólalt.-mivel te is, meg én is jól éreztük magunkat közben, így lehet ezt szórakozásnak nevezni, nem?
Mikor látta, hogy nem válaszolok csak furán nézek így szólt:
- De mivel te itt maradtál éjszakára, sőt még reggelire is. Azt hiszem ez más volt, mint azzal a lánnyal.-nyugtatott meg, hiszen tudta, hogy mire megy ki ez az egész.
- Köszönöm .. -mondtam, majd gyorsan hozzá tettem, hogy a reggelit. Nehogy a beszédjére vegye, bár részben annak is szántam.
Segítettem neki elpakolni, viszont azt nem engedte, hogy elmosogassak, így megkerestem a cipőmet és a kabátomat.
- Hát akkor .. jó buli volt.-szólaltam meg öltözködés közben.
- Az biztos.-mondta, majd az bejárati ajtóhoz kísért.
Mikor kiléptem rajta még vissza fordultam hozzá, hogy megköszönjem a dolgokat és elköszönjek tőle. Azonban ő túl közel jött mögöttem, és a hirtelen megállásom és megfordulásom miatt nekem jött. Mindketten felnevettünk, majd váratlanul felém hajolt és két puszit adott az arcomra. Teljesen letaglózva álltam ott, hiszen csak Shanonnak szokott köszönéskép puszit adni. Akkor én most miért kaptam?! Gyorsan észhez tértem és küldtem felé egy mosolyt, majd intettem neki és elsétáltam onnan. Fülig érő mosollyal gyalogoltam haza, hiszen végre jóba lettem Harry Styles-szal."