Tizennyolcadik rész/2 : Lebuktunk?!

◢◤ https://www.youtube.com/watch?v=TGjcl4lb9JQ ◢◤

Emily:

"Jó néhány kör lement azután, hogy kiadták nekünk az együtt alvásos feladatot. Elég sokat ittunk ahhoz, hogy mindenki be legyen már csiccsentve. Sőt vannak akik már régen a részegségnél tartanak. De én még jól vagyok. Asszem.
Én pörgettem ismét, amikor Mattre mutatott az üveg.
- Matty!? Felelsz vagy mersz?
- Me..
- Ááá, tudod mit?!-szakítottam félbe.-Annyit szívattatok már! Ezért ez a feladat mindenkinek szól. Válasszatok párt magatoknak, akivel együtt alszotok. Ha már nekem is vele -mutattam Harryre- kell aludnom.
- Látom még mindig nem tetted túl magad ezen!-paskolta meg a hátam Zoe.
- Nem is!-néztem rá megjátszott mérgességgel.- De így igazságos.-rántottam meg a vállam.
Először a fiúk egymást választották, utána pedig senki nem mert választani, ezért kezembe vettem az irányítást.
- Zoe drágám, te Aronnal alszol. Matt Tiával. Shanon Tomival. Nincs vita. Így lesz.-parancsoltam meg nekik, mire mindenki egy okéval beletörődött.- Te jössz Matty.-dugtam az orra alá az üveget. Azonnal vissza tért a hangulat, főleg amikor megállt az üveg.
- Harry!!!!!!!!!!!!-kiáltott fel Matt.- Tudod, hogy most megszívatlak, ugye?-nézett rám Matt.
- De...-akartam tiltakozni, de inkább lehajtottam a fejem, és vártam.
Persze belül mosolyogtam - talán a pia miatt is - mert kíváncsi voltam, hogy mit  talál ki.
- Harry! El kell fenekelned Emilyt!
- Hogy mit?-ugrottam fel a helyemről.
Többiek hangos nevetésben törtek ki. Harry pedig nyugodtan ült a helyén, bár ő is mosolygott. Még jó, hogy a pia miatt senki nem találja ezt furcsának. Csak én! Talán többet kéne innom. Vagy ez tényleg egy furcsa feladat.
- Igen! Így van! Ez jó! Gyerünk Hazza!-veregette vállon Matt.
- Hát jó!-állt fel Harry, majd közeledni kezdett.
- Nem, nem!-hátráltam.
- Jaaaj, ez nem nagy cucc!-mondta Shanon.
- Akkor csináld neki!-mondtam Harrynek Shanonra mutatva.
Nemlegesen rázta a fejét, majd egyre jobban közelített.
- Gyerünk már!-kiáltott fel Tom.
- Jó! Faszom! Akkor gyere, és üss meg!-fordultam nekik háttal, majd bedőltem.
Erre ismét szakadni kezdett az egész társaság. Kicsit távolabb kerültünk a körtől, így amikor Harry mögém ért, eltakart a többiek elől. Csípőjét fenekemhez nyomta, majd vállamnál fogva felhúzott. Hajamat oldalra tűrve hajolt a fülemhez.
- Nem ütni foglak, hanem elfenekelni. Nagy különbség. Az ütés az fájdalmas, de a fenekelés élvezetes.-ciccegtem, mire így folytatta:-Higgy nekem! Tetszeni fog!-miután ezt kimondta, vállaimnál fogva lenyomott, majd egyet hátrébb lépett.
Becsukott szemmel vártam az ütést. Féltem, hiszen tudtam, hogy nem lesz kellemes. Gyerekként néhányszor kaptam a szüleimtől a fenekemre. Az pedig fájt. Viszont amikor eljött az első ütés pillanata beleremegtem. Nem láttam, hiszem a szememet egy pillanatra sem nyitottam ki, de éreztem, hogy hova ütött. Nem egészen a fenekemre, ahogy a szüleimtől kaptam. Hanem inkább lejjebb, ahol a combom összeért. És ott furcsán kellemes érzés fogadott. Vártam a második ütést, próbáltam kizárni, hogy néznek minket, ezért inkább másra gondoltam. De amikor ismét lecsapott, nyögtem. Valójában nem nyögni akartam, hanem inkább kiáltani. De az összeszorított ajkaim miatt nyögésnek hangzott.
- Még egyet és kész!-hallottam meg Matt távoli hangját. Tudtam, hogy méterben nem vagyunk olyan távol, de agyban eléggé. Teljesen máshol jártam. Egy furcsa helyen.
- És három!-hallottam meg Harry hangját miután ismét rám csapott.
Rögtön felhúzott maga elé, majd ismét a fülemhez hajolt.
- Látod, én megmondtam. Élvezetes dolog ez. Majd a sátorban folytatjuk.-mire leestek a szavai, és vissza tértem a valóságba, már ott ült a körben, és beszélgetett a többiekkel. Megköszörültem a torkom, majd lassan visszaültem közéjük, mintha mi sem történt volna. De még is?! Hogy értette, hogy majd a sátorban folytatjuk?! Ott is fenekelni fog?! De jó! Már megint izgulok.

- Jó volt?-súgta Zoe a fülembe, ameddig a többiek a kövi feladatról beszéltek.
- Nem!-vágtam rá gyorsan, talán túl gyorsan.
- Ne hazudj! Tudom, hogy tetszett. Ismerlek.
- Jó, annyira nem volt rossz, mint gondoltam. Most örülsz?
- Igen!-mondta nevetve, majd meghúzta a poharát.- Aaah, üres! Gyere, töltsük újra őket.-rángatott fel a helyemről, majd mindenki poharát újra töltöttük.

Fél órával később, amikor már mindenkit beégettünk, és leitattunk - a játék miatt - úgy döntöttünk, hogy kifekszünk csillagokat nézni. A tűz is már eléggé leégett, szóval néhány pokrócot leterítve hanyatt feküdtünk. Az a vicces, hogy pont úgy feküdtünk egymás mellé, ahogy a párok aludni fognak. Tehát Matt, Tia, Shanon, Tom, Harry, Én, Zoe és Aron. Egy darabig csöndben kémleltük az eget, majd egyszer Tom elkezdett mesélni egy kísértet történetet. Mondanom sem kell mi lányok egyfolytában ijedeztünk. A fiúk pedig csak röhögtek rajtunk illetve a történeten. Így telt el néhány óra, majd amikor már elzsibbadtam, és én kicsit fázni kezdtem, felültem, és így szóltam:
- Bemegyek a sátorba, átöltözöm, és asszem ledőlök.
- Mi?! Ne már! Még csak fél egy van.-tiltakozott Aron.
- Csak?-nevettem fel.- Fáradt vagyok. De ti maradjatok csak.-mondtam, majd bementem a sátorba, és gyorsan átöltöztem.
Egy nagy pólót és egy rövid sortot húztam. Pont időben végeztem, ugyanis meghallottam a cipzár hangját, majd megláttam Harry mosolygós arcát.
- A francba, elkéstem!-poénkodott, majd bemászott, és maga után behúzta a cipzárt.
- Hát te?-kérdeztem.
- Itt alszom.
- Azt tudom, de hogy-hogy ilyen hamar jöttél?
- Mindenki bement a sátrába. Lányok fázni kezdtek, meg azt mondták, hogy még ott is lehet ébren lenni. Szóval elvonultak.
- Értem. Az jó!-mondtam, majd a cuccaimat oldalra raktam, és megágyaztam rendesen.
Még jó, hogy nem az a 'két személyes, szorosan egymás mellett fekvős' sátram van, hanem egy nagyobb 'hárman is bőven elférünk' típusú. Amikor rendesen kiterítettem a plédeket és az ágyneműket, Harry is elkezdett pakolni.
- Átakarsz öltözni? Mert akkor kimegyek.-mondtam kedvesen, mire ő csak felnevetett.
- Em, ne hülyéskedj már! Láttuk már egymást azt hiszem ennél kevesebb ruhában is.-majd lekapta a felsőjét, és kicserélte egy fekete tapadósra. Nadrágja következett, de én inkább lehajtottam a piros fejem, és az öleben lévő kezeimet néztem.
- Kész vagyok! Már nézhetsz!-nevetett fel ismét. Amikor felnéztem ő már elterült a takarón. Nem volt sok világítás de a fehér boxere csak úgy virított. Gondolhattam volna, hogy most se húz nadrágot. Amikor észrevette, hogy azt bámulom, így szólt:
- Legalább megtalálod a sötétben!
- Olyan hülye vagy!-mondtam felröhögve, majd megakartam csapni, de ő elkapta a csuklómat, és a mellkasára rántott.
- Még mindig gyorsabb vagyok nálad.-mondta néhány centire az arcomtól.
Amikor lepillantott a számra, tudtam, hogy meg fog csókolni. Akartam ezt a csókot nagyon, és várható volt, hogy ez fog történni, ha együtt kell aludnunk, de inkább megszólaltam:
- Hogy éretted azt, hogy majd a sátorban folytatjuk?
Harry csak egy féloldalas mosolyra húzta a száját, de nem szólalt meg. Hanem inkább leengedett magáról, és felült.
- Gondoltam folytathatnánk a játékot itt bent, csak mi ketten.-gondolt a felelsz vagy mersze.
- Hát nem is tudom..-szerénykedtem.
- Felelsz vagy mersz?-tért rá a lényegre.- Ha nem teljesítjük, vagy hazudunk, akkor vetkőzni kell.-tette hozzá gyorsan.
- Ööhm, felelek.-gyáva voltam na.
- Hmm, tetszett az amikor elfenekeltelek?
Aaaaaaaaaj nem hiszem el, hogy ezt kérdezte. Most mit mondjak?! Tudja, hogy tetszett. De nem merem elmondani, viszont ha hazudok vetkőznöm kell. Végül, lehajtott fejjel elmormogtam egy igent.
- Tessék?-kérdezett rá direkt, hiszen elég körül ül hozzám, hogy hallja.
- Igen, tetszett. Most jó?-kérdeztem kicsit dühösen.
- De még mennyire.-mondta nevetve.- Te jössz!
- Felelsz vagy mersz?
- Merek!
- Öööhm, kérek egy puszit.-mondtam, ami először eszembe jutott.
- Ugyan Emily, ennél jobbat is tudsz.-ült közelebb.- Gyerünk!
- Akkor..-nyeltem egyet, majd rápillantottam a szájára, mindketten annyira kívánjuk már egymás csókját. Ő már rég megcsókolhatott volna, de csak rám várt. Végül kimondtam.- csókolj meg!
Azt a néhány centi távolságot egy szempillantás alatt átszelte, majd a tarkómnál fogva oda szorított a szájhoz. Először nyelv nélkül csókolt finoman, viszont egy váratlan pillanatban megharapta az alsó ajkam. Belenyögtem a csókba, ő pedig ezt kihasználva átdugta a nyelvét. Egyre szenvedélyesebben csókolt, jobb keze még mindig a tarkómon volt, viszont a bal keze becsúszott a pólóm alá. Egyre feljebb haladt már, majdnem a melltartómhoz ért, amikor egy picit eltoltam magamtól.
- Ne, Harry!-suttogtam.
- De!-puszilta meg a számat.- Jó lesz!-majd még egy puszi adott, amit azonnal csókká alakított át. Kicsit fészkelődni kezdett, majd lenyomott a takaróra, és fölém hajolt. Lassan a nyakamra tért át, és a kis mocsok tudta, hogy hol vagyok a legérzékenyebb, és ezt ki is használta. Szívni, harapni kezdte a nyakamon a bőrt, én pedig elvesztem. Éreztem, hogy lassan benyúlt a melltartóm alá, és érzékien masszírozni kezdte, de már nem állítottam meg. Hagytam, hogy kényeztessen megint. Hiszen annyira jól csinálta. Viszont nem sokára egy váratlan dolog történt. Annyira elvoltunk foglalva egymással, hogy nem hallottuk, hogy valaki lehúzza a sátor cipzárját. Már csak arra lettünk figyelmesek, hogy Zoe köhög egyet.
- Ti meg mit csináltok?-kérdezett rá meglepődve.
- Mi őőő ... semmit.-löktem le magamról Harryt, majd megigazítottam a ruhám.
- Nem hiszem, hogy ez..-kezdett bele, de én feltápászkodtam, és így szóltam:
- Kifelé!-majd amikor arrébb ment, én is kiszálltam a sátorból.
- Em, ti mióta..?-kérdezett rá azonnal suttogva.
- Gyere!-fogtam meg a kezét, majd arrébb sétáltunk, és leültünk két farönkre.
- Ez volt az első eset. Csak tovább játszottunk.-füllentettem.
- Em, tudom, hogy mikor hazudsz, és most tuti, hogy nem mondasz igazat. Kérlek, áruld el! Tudod, hogy mennem megbízhatsz.
- Jó! Lebuktunk, igaz?!-miután bólintott, vettem egy mély levegőt, majd mindent elmeséltem Zoenak. A legelső csóktól a mostanig .. mindent.
- Jézus! Ilyen rég óta? Hogy-hogy nem vettem észre?!-tett fel egy költői kérdést.
- Jól titkoltuk, de kérlek ez maradjon így is. Semmi utalás, célozgatás, semmi. Nem akarom, hogy a többiek bármit is megsejtsenek. Jó?
- Persze. De .. de .. most le vagyok kicsit sokkolódba, bocsi.-nevetett fel.- Amúgy .. ez csak egy kérdés: miért nem jártok?
Amíg ő feldolgozta az információt, én addig a kérdését ízlelgettem. Tulajdonképpen nem tudtam rá a konkrét választ. Csak sejtéseim vannak, de egyszerűen ... nem tudom. Miért nem járunk? Hiszen a vonzalom az meg van köztünk. De az nem elég .. vagy igen? Tudom, hogy az lenne a legegyszerűbb, ha ezt Harrytől kérdezem meg, de nem merem. Hogy is kérdezhetnék tőle ilyet?!
Előbb el kell vele fogadtatnom azt a tényt, hogy Zoe tud mindent. Remélem nem haragszik meg érte, vagy ilyesmi.
Utána majd talán, valahogy megkörnyékezem ezt a témát. Hiszen ez a kettő szorosan össze függ. Mert ha kiakad azon, hogy Zoe megtudta, tudom a kérdésre a választ. Szégyell.
Szóval a kérdés feltevése nélkül is megtudhatom a választ. Csak el kell mondanom neki, hogy Zoe tud mindent. Aztán meglátjuk, hogy reagál."

Sziasztok drága olvasóim! Köszönöm még egyszer a szurkolást, a komikat, feliratkozókat és minden mást. ♥ Sokat jelent. Végre túl vagyok az írásbelin, és egy betegségen. Szóval megtudtam nektek írni az új részt. Hogy tetszett? Kapok komit a véleményetekről? :) További szép napot. x