Huszonharmadik rész: Összezárva

◢◤ https://www.youtube.com/watch?v=lVe6SEH9IsM ◢◤

Sziasztok! :) Meghoztam az új részt! Köszönöm a komikat, remélem ennél a résznél is megleptek velük. Viszont még annyi kérésem lenne, hogy az aki a nem tetszik-re szavazott, írja le kommentbe, hogy mégis miért?! Jó lenne tudni, és esetleg kijavítani a "hibákat". Jó olvasást. x

Emily:

" Hiába tudtam beszélni Mikekal, sajnos nem változtatta meg a véleményét rólunk. Jackson elmondott neki mindent. Igaz sikerült kimagyaráznom, viszont ő "lerázott" azzal, hogy ha majd kijárom a gimit akkor lehet köztünk valami. Micsoda röhej! De mindegy, barátok maradtunk, ami elég furcsa lesz, hiszen Jackson és Zoe randiznak, így néha össze kell majd járnunk. De hát ezt csinálják barátok, nem?!

Egy újabb unalmas nap elé nézünk, néha kell ilyen is. Hiszen nem lehet minden nap bulizni. Ebéd után úgy döntöttem, hogy bringára ülök, és össze szedem a csapatot. Persze csak a jobbik felét. Haaah, gondolok itt Aronra és Zoera. A többiekre nem vagyok kíváncsi. Vagyis inkább egy valakire. De tuti olyan szerencsém lesz, hogy ő is ki jön majd.
- Hali! Nem ugrunk le a pályára?-kérdeztem Zoet.
- De. Cipőt húzok, és jövök.-mondta, majd perceken belül el is tudtunk indulni.
- Minden oké?-kérdezte Mikera utalva.
- Persze. Már túl tettem magam rajta .. viszonylag. Úgy se jött volna össze, ő egyetemista, én meg még gimibe járok. 
- Jövőre végzel, szóval utána sima ügy lesz.
- Majd meglátjuk.-kacsintottam rá.
- Aronnak is szólunk?-kérdezte még a kereszteződés előtt.
- Aham.-mondtam, majd lefordultunk.
Két csöngetés után, végre kifáradt.
- Jössz velünk a pályára?
- Még szép! Hozzak pókert?
- Hozhatsz!-válaszolt Zoe.
Egy és negyed óra és néhány kör póker után megérkeztek a többiek is. Szerencsére Harry nem tett semmilyen megjegyzést, sőt levegőnek nézett. Kivételesen ez nem bosszantott, hanem örültem neki. Végül is ő bántott meg, szóval hagyjon is békén. Kezd elegem lenni, hogy csak játszik velem. Néha felcsillan a a remény, hogy most hátha több lesz belőlünk, de eddig ez nem jött össze. És a múltkori után már kezdem elveszteni ezt a kis reményt is. De akkor mi értelme "ezt" .. a barátság extrákkal-t tovább csinálni?! Így más srácoknak sem tudok esélyt adni. Főleg ha mindig meg jelenik, akkor amikor más sráccal vagyok, és levesz a lábamról. Pontosabban lecsókol a lábamról. Aaaahj az a csók! Nem tudok neki ellen állni, pedig most már meg kéne tanulnom azt, hogy hogyan legyek vele közömbös.
Főleg ezek után, hogy megint itt vannak a többiek, és semmibe vesz. Mert oké, hogy nem leszünk a tegnapi után puszi pajtások, de akkor is nekem kéne haragudnom rá, nem neki rám. 

- Mi az?-lökött oldalba Matt.- Nagyon csendes vagy.
- Á semmi. Csak gondolkodtam.
- Te olyat is tudsz?-poénkodott.
- Vicces.-löktem meg most én.
- Na de komolyan, Harry a gond?
- Honnan tudod?-néztem rá meglepődve.
- Ezt még komolyan kérdezed?! Kb. mindenkinek leesett, hogy zűr van köztetek .. megint. Mióta megjöttünk egymáshoz sem szóltok, sőt még egymásra sem néztek. Mi történt?
- Hagyjuk .. egy idióta volt.
- Ő mindig az, nem tudsz túl lépni ezen?
- Megbántott Matt, szóval nem igazán. De mindegy.
- Nem mindegy .. miért nem beszélitek meg akkor?
- Én biztos nem beszélek vele. Majd ha ő úgy dönt, hogy bocsánatot kér, akkor meghallgatom, de magamtól nem megyek a közelébe, az biztos.
-  Hát jó!-mondta mosolyogva(?) .. majd felállt és oda ment Aronhoz.
Hát ez érdekes volt. Milyen jó, hogy már mindenkinek leesett, hogy gond van köztünk. Még jó, hogy a többi dologra nem jöttek rá ilyen könnyen. De mindegy, már nem is fontos.
- Srácok! Most hívott anya, hogy elmennek otthonról, és majd csak későn jönnek, nem megyünk addig hozzánk?-mondta Aron izgatottan.
- Nekem okés!-mondta Zoe és Matt.
- Ja, menjünk!-mondta Harry.
- Em?-nézett rám Aron szigorúan.
Nem bírtam ki, muszáj volt felnevetnem, mert a nézése szörnyen vicces volt.
- Jó, jó én is megyek, csak ne nézz így többet.

Filmezni kezdtünk a nappaliban. Elég furcsa dolog történt, amikor leakartam ülni az egy személyes fotelbe; Matt felpattant a kanapéról, és leült a helyemre. Így csak Harry mellett maradt üres hely a kanapén. Persze azonnal rájöttem, hogy direkt csinálta, de nem érdekelt, én nem szóltam Harryhez, sőt a lehető legtávolabb ültem. Miután rájött Matt, hogy nem jött be a taktikája, kidugta a nyelvét.
- Haha .. vicces!-fintorogtam rá.
- Matt segítenél egy kicsit?-kiabált a konyhából Aron.
Matt azonnal felugrott, és kiment. Ezek meg miben mesterkednek?!
- Fúúúúj!-kiáltott fel Zoe, amikor egy véres jelenet volt a filmben.
- Haaaah! De szerencsétlen!-mondtam, miután rájöttünk, hogy rossz lábát vágta le, ja egyébként a fűrészt néztük.
- Undi!!!-mondtuk egyszerre Zoeval, majd nevetni kezdtünk.
Harry mellettem ránk nézett, majd ahelyett, hogy velünk nevetett volna, csak egyszerűen felállt, és kiment a fiúkhoz a konyhába. Intettem Zoenak, hogy üljön mellém.
- Mi van Harryvel?
- Nem tudom, és nem is érdekel.-vágtam rá azonnal, majd újra a filmet kezdtük el nézni.
Olyan tíz perc múlva Aron berontott a szobába.
- Em, gyere egy pillanatra segíteni!
- Muszáj? Most fogja megtalálni a ... 
- Igen, muszáj!-szakított félbe.
- Jól van, jövök már!-álltam fel, majd utána siettem.
A vendég szoba fele mentünk csöndben, nem akartam megkérdezni, hogy mit csinálunk, ugyanis füleltem a tévéből kiszűrődő hangokat. Érdekelt ez a film, na.
- Menj csak be!-mondta hirtelen Aron, majd finoman belökött az ajtón.
Mire megfordultam volna, hogy kimenjek, az ajtó becsapott az orrom előtt, és a zár hangját hallottam meg.
- Még is mi ez?-kiabáltam ki neki.
- Fordulj meg!-szólt vissza, majd azonnal megfordultam.
Egy kisebb sikoly hagyta el a számat, ugyanis egy sötét alak ült a francia ágyon.
- Harry?!-ismertem rá a hajáról. Nem volt még kint sötét, de a függönyök be voltak húzva, így kevés fény volt a szobában.
- Nem, a jó Isten!-mondta egyhangúan.
- Mekkora egy ..
- Tudom, bunkó!-fejezte be a mondatomat.- Már hallottam ezt egy párszor.
- Még is mi ez az egész?-léptem egy pár lépést arrébb.
- Még is minek tűnik? Összezártak minket.
- De minek?
- Ezt inkább tőlük kérdezd meg!
- Mivel be vagyunk zárva nehéz lesz. Ezért tőled kérdezem meg még egyszer, miért zártak össze minket?
- Gondolom észre vették, hogy nem vagyunk jóba.-válaszolt végre értelmesen.
- És?-vágtam értetlen fejet.
- Kiakarnak békíteni minket!-dőlt hátra az ágyon.
- De jó!-forgattam a szemeimet, majd körbe néztem a szobában, mellettem volt egy szék, leültem rá, majd így szóltam:- Gondolom, addig nem is engednek ki, amíg nem békültünk ki. Szóval?-néztem rá.
- Szóval mi?-támaszkodott az alkarjára fekve.
- Szóval kérjél bocsánatot, és menjünk ki végre!
- Én kérjek bocsánatot?!-nevetett fel.
- Nem, majd én! Szerinted ki volt tegnap bunkó?
Erre már nem válaszolt, csak sóhajtott egy nagyot. Most már kiterülve feküdt az ágyon, én pedig végig néztem rajta. Kezei a feje alatt, így a hasánál egy kicsit felcsúszott a póló. Épp annyira, hogy a v vonalának az alsó része kilátszódjon. Mikor észre vettem, nyelnem kellett egyet, majd elfordítani a fejem, hogy ne lássa meg, milyen hatással van még mindig rám. A fenébe, pedig most van köztünk néhány méter, és még így is képes lennék rávetni magam. Na jó, egy bocsánat kérés után lennék csak képes arra.-nevettem fel hagosan a helyesbítésemre.
- Mi olyan vicces?-emelte a fejét rám.
- Semmi, semmi.-álltam fel, majd az ablakhoz léptem, és széthúztam a sötétítő függönyt.
Amíg az ablakon bámultam kifelé, hallottam, hogy az ágy megnyikordul, majd lépéseket. Tudtam, hogy végre rászánta magát, és bocsánatot fog kérni. Azonban arra nem számítottam, hogy először hátulról átölel. Állát a vállamra téve karolta át a derekamat. Percekig így maradtunk, majd egy nagyon picit oldalra fordítottam a fejem, és ránéztem. Ő is felém fordult, majd elmosolyodott, erre én zavartan előre fordultam, és megpróbáltam nem elmosolyodni. De hiába, ez a mosoly ragályos. Hirtelen egy cuppanós puszit kaptam az arcomra, és a fülembe duruzsolt egy sajnálomot. Tudtam, hogy ez is nagy előre lépés nála, de én még húztam egy kicsit. Kezei között megfordultam, majd a szemébe nézve rákérdeztem:
- Tessék? Mit mondtál? Nem hallottam jól.
- Azt mondtam, hogy sajnálom.-nézett rám a világos zöld szemeivel.
- Mit sajnálsz?-mosolyogtam kacéran.
- Jaaaj ..-próbált dühösen nézni, de hamar rájött, hogy most sakkban tartom.- Azt ahogyan viselkedtem a buliban.-adott egy puszit az arcomra.
- Azt, hogy másnap is bunkó voltam hozzád.-adott még egy puszit a másik arcomra.
- És azt, hogy a fiúknak kellett összezárni minket ahhoz, hogy bocsánatot kérjek.-az utolsó puszi pedig a számon landolt.
- Hmm, ezt az utolsó még egyszer.-mosolyodtam el, majd a szám automatikusan szétnyílt. Ő pedig habozás nélkül lecsapott rá. Finoman ráharapott a nyelvemre, aminek hatására belenyögtem a szájába.
- Úristen ez a hang!-szakította meg a csókot, majd a nyakamra tért át.
- Nee!-toltam el, amikor kiakarta szívni a nyakam.- Bármikor bejöhetnek!
- Hidd el, egy darabig még úgy se fognak!-mondta, majd a fenekemnél fogva közel rántott magához.- Csókolj meg!-mondta vággyal teli hangon.
Muszáj volt engedelmeskednem neki, hiszen én is annyira akartam ezt a csókot, mint ő.
- Ugorj!-figyelmeztet, mielőtt felemelt volna. A karjaiban tartott, és úgy csókolóztunk, addig amíg az ágyra nem döntött. Mielőtt rám mászott volna, lehúzta magáról a felsőjét, és félre dobta. Beharapva a számat, néztem végig rajta.
- Tetszik?-kacsintott rám.
- Nem rossz.-mondtam lazán, hiszen nem akartam még jobban növelni az egóját.
- Nem rossz, ha?-mondta, majd a hasam aljától kezdett felfele puszilgatni, miközben a kezével a pólómat tolta feljebb.
Annyira élveztem ezt az egészet, hogy hagytam, hogy lehúzza rólam a felsőmet. Amikor letolta az egyik vállamról a melltartó pántom, majd a mellem irányába kezdett el csókolgatni, rákérdeztem félénken: - Mit csinálsz?
Mély szexi hangon suttogni kezdte:- Bocsánatot kérek!"