Huszonhetedik rész: Mert együtt vagyunk!

◢◤ https://www.youtube.com/watch?v=_bXTbfnWPqk ◢◤

Sziasztok! Bocsi a késésért, de sűrű volt a hétvégém. Viszont itt az új rész, egy nagyon jó dallal. :) Nem tudom, hogy mennyire beszéltem erről, de sajnos közeledünk a végéhez. Pontosabban 30 részre + egy epilógusra gondoltam. Szeretném ha happyending vége lenne .. remélem ti is ezt akarjátok Emilyéknek. ;) Ezért sajnos muszáj valahogy lezárni...

 Jó olvasást. x 

Emily:

" Egész este csak forgolódni tudtam. Hiába voltam álmos, nem tudtam elaludni. Talán mert az izgalom, hogy összejöttem Harryvel ébren tartott. De valójában ennél többről volt. Nem az miatt nem tudtam aludni, hogy van barátom hanem, hogy a többiek majd mit fognak hozzá szólni. Tudom nevetséges dolog, és nem kéne, hogy érdekeljen a többiek véleménye, de ők mégis a barátaim és ráadásul Harry barátai is. Úgyhogy elég sok függ tőlük. 
Ismét átfordultam a jobb oldalamra, amikor észrevettem, hogy már világosodik. Nagyszerű, eljött az a nap! Eljött az a nap, amitől féltem .. ami miatt nem tudtam aludni. Telefonomat előkerestem, majd felmentem facebookra. Semmi érdekes nem volt, ezért kiakartam lépni belőle, de üzenetem érkezett.
Harry: Jóreggelt édesem!

Emily: Édesem?! :o :$ NEKED IS!
Harry: Azt hiszem, már szólíthatlak így, a tegnap után. ;)
Emily: Ez igaz. :))
Harry: Nem bírsz aludni?
Emily: Nem igazán. Te hh fent?
Harry: Futni voltam. Miért nem tudsz aludni? :o Bezzeg amikor mellettem voltál...
Emily: Khm...:$ Igazából stresszelek attól, hogy mi lesz ha kiderül..
Harry: Semmi nem lesz! Elfogadják és kész!
Emily: Remélem!
Harry: Melléd bújnék ... ;)
Emily: Ne kezd!! :$
Harry: Mit? :P
Emily: Tudod te azt ... ;) Asszem visszafekszem .. d.u tali!
Harry: Érted jövök, jó?
Emily: Biztos ez?
Harry: Teljesen! Így legalább már rögtön az elején közölhetjük velük.
Emily: Hát rendben. 4kor előttünk.
Harry: Oké! Szia <3
Emily: Szia ♥ :$

Olyan aranyosan tud viselkedni, most hogy már tényleg összejöttünk. Őszintén nem is gondoltam volna, hogy akár neten keresztül meg tudja melengetni a szívem. De sikerült neki.
Úgy rémlik visszaaludtam, viszont amikor újra kinyitottam a szemem semmi sem változott. A függöny ugyan úgy maradt, a telefonom a fejem mellett az ágy szélén, ugyan annyi fény jött be az ablakon, viszont amit eddig nem vettem észre az egy kis papír az éjjeli szekrényemen.

Jó reggelt!
Apáddal elmentünk nagy bevásárlásra.
Mire visszaérünk csináld meg ezeket:
blablablablabla....

-olvastam így fel. Akkor értem már, miért nem ébresztett fel még eddig senki. Nem voltak itthon a szüleim. Gyorsan megnéztem az időt, és meglepődve láttam, hogy dél lesz 10 perc múlva. Ezek szerint elég jól vissza aludtam. Gondolom ... Harry megnyugtatott, plusz az egész éjszakai fent lét is besegített. Nem tudtam pontosan, hogy anyáék mikor jönnek vissza, ezért jobbnak láttam hamar neki állni a temérdek munkának, amit felírt. Ők képesek arra, hogy ha nem csinálom meg ezeket, akkor nem engednek el délután. Így hát felöltöztem, meg 'reggeliztem'. Majd neki álltam a mosogatásnak. Csodálatos érzés felkelni és egyből dolgozni. De ösztönzésképp csak arra tudtam gondolni, hogy 4órára jönnek értem. És nem akárki .. hanem a barátom .. a PASIM. Hihetetlen érzés, hogy végre összejöttünk. Egyből vidám lettem és tök boldog. Hangos zene mellett hamar elvégeztem a mosogatást, a felsöprős és a felmosás egy táncolós folyamat részéve vált. Talán tényleg a szerelem tette ezeket a házimunkákat könnyűvé, de olyan gyorsan repültek el az órák, hogy észre se vettem de már 3 óra volt. Körbe néztem és az egész ház ragyogott .. talán még olyan munkát is bevállaltam, ami nem volt a listán. De így legalább tutira elengednek ma. Mire végeztem a zuhanyzással, hallottam, hogy anyáék megérkeztek. Felkaptam magamra egy zöld rövid gatyát és egy fehér trikót, majd lesiettem a lépcsőn.
- Sziasztok!-huppantam le az utolsó lépcső fokról.
- Jesszus!-kapott a szívéhez anyám.- Megijesztettél.
- Neked meg mitől van ilyen jó kedved?-kérdezett rá egyből apám a vigyorgó arcom láttán.
- Hát csak úgy.-jöttem zavarba egy picit.- Kitakarítottam az egész házat.-forogtam egyet körbe.
- Azt észre vettük, ügyes vagy!-dicsért meg apám, majd tovább pakolt.
- Valami van itt a háttérben .. különben nem vállaltál volna még plusz feladatot a listán kívüliek közül.-jött közelebb anyám.- Csak nem egy fiú van a dologban?-mondta halkan féloldalas mosollyal. Utáltam, hogy anyám mindig tudja mi történik velem. De sajnos nem elég halkan mondta, mert apám azonnal mellettünk termett.
- Milyen fiú?-kérdezte kicsit mogorván.
- Semmi, semmi.-rendezte le anyám könnyen, majd amikor apám hallótávolságon kívül került, oda súgta:- Ezt nem úsztad meg ilyen könnyen! Este beszámolsz mindenről.-majd kacsintott és ott hagyott.
Nagyszerű, ma nem csak a barátaimnak kell elmondanom, hanem a családomnak is. A jó kedvem hamar átfordult rosszá, azaz újra elkezdtem stresszelni. Reméltem Harry hamar ideér és megnyugtat.
Reményeim hamar megvalósultak ugyanis pontban 4 órakor csöngettek.
- Nyitom!-kiáltottam, majd azonnal az ajtóhoz rohantam.- Szia!-ugrottam a nyakába, majd azonnal be is csuktam mögöttem az ajtót, és húzni kezdtem kifele.
- Szia neked is!-állította meg már a járdán.- Mi volt ez a nagy sietség?
- Csak nem akartam, hogy anyáék meglássanak és kérdezősködjenek tőled is.
- Tőlem is?-mosolygott ezerrel Harry.
- Anya ráérzett, hogy fiú ügy miatt van jó kedvem. És tudod milyen...-próbáltam nem zavarba jönni.
- Milyen?-nézett rám még mindig mosolyogva.
- Ki fogja szedni belőlem. De nem akartam, hogy most. Előbb inkább a többieken essünk túl.
- Akkor mehetünk?-mutatott a motorjára, ami a járda mellett parkolt.
- Motorral?-forgattam meg a szemeim.
- Bébi..-húzott közel magához.- ha velem vagy, ezt meg kell szokni.-mutatott a motorra.
- Oké.-nyomtam egy gyors puszit a szájára, majd felültem.
Ő is felült, és oda adott egy sisakot, amit felhúztam. Derekába kapaszkodtam szorosan, amikor elindultunk.

Végig erősen szorítva és hozzá bújva gondolkodtam azon, hogy mit is mondjunk majd a többieknek. Minél közelebb voltunk a pályához, annál jobban izgultam. Mikor bekanyarodtunk megfigyeltem, hogy már mindenki ott volt. Szépen lassan leszálltam a motorról, majd elindultam a többiekhez.

- Sziasztok!-köszöntem. 

- Szia Em!-köszönt vissza Zoe.- Hogyhogy Harryvel?-kérdezett rá egyből a lényegre.

- Hát öhm az az igazság.. -kezdtem el kicsit húzni az időt, amíg Harry le nem ült mellém.- hogy azért jöttünk együtt mert... 

- Mert együtt vagyunk! -vette át tőlem a szót, majd összekulcsolta a ujjainkat. 

Először senki nem szól egy árva szót se. Meglepően hirtelen történt, ahogy Harry kimondta. Hisz alig érkeztünk csak meg. Én nem bírtam ezt a csöndet sokáig, ezért lehajtottam a fejem, viszont amikor elakartam engedni Harry kezét, ő jobban megszorította. Ránéztem és láttam, hogy mosolyog. Nem értettem, hogy miért, viszont amikor a fejével a többiek fele bökött, rájöttem .. mindenki mosolygott.

- Istenem, de jó! Gratulálok!-ölelt át először Zoe. 

Majd Matt kiáltott fel: - Na végre!-és lepacsizott Harryvel, majd utána engem is megölelt. 

Végre?! Ezek szerint várták, hogy összejöjjünk?! Érdekes! Mindenki gratulált, és furcsa mód: egyrészt senkit se lepett meg, másrészt senkit sem zavart. Ennek pedig rettentően örültem .. azt hittem, hogy be fognak szólni vagy valami. Jó, persze Shanon fintorgott egyet, de utána lehiggadt és már nem zavarta vagy legalábbis nem láttam rajta, hogy zavarná az, hogy mi fogtuk egymás kezét vagy amikor befeküdtem Harry ölébe. Persze néha amikor nem figyeltek a többiek, loptunk egymástól egy két csókot is. De hát ilyen ez ha van barátod."

Ui: köszönöm szépen az előző részhez a sok komit. Remélem ez is tetszett és ehhez is kapok. Szép estét. x