2014. november 30., vasárnap

Harmincadik rész: Vad érzelmek



Sziasztok! :) Rendhagyó módon most nem Harry szemszögével írom az egészet. Muszáj egy kicsit Emily szemszögéből is írnom, főleg a múlt rész után. ;) Viszont a közepétől már Harry visszatér. Sajnos a epilógus előtti utolsó részhez értünk drága olvasók. (Az esetleges második évadról még értekezünk.) Köszönök mindent. Jó olvasást. x  

Emily:

" Összebújva feküdtünk még néhány csendes percig, majd oldalra fordulva ráemeltem a tekintetem.
- Annyira örülök, hogy megtettük.-mondtam majd gyönge csókot leheltem az ajkára.
- Hidd el én is legalább ennyire.-kuncogta el magát.
Oda vont a mellkasához, majd a hajamba puszilt és elsuttogott egy szót. Azt a bizonyos szót. Azt az SZ betűs szót. Először nem akartam hinni a fülemnek. De meggyőztem magam, hogy nem képzeltem be.
- Mond még egyszer?-szegeztem neki a kérdést csillogó szemekkel.
- Jól hallottad Emily.-nevette el magát megint.- Szeretlek.
A szívemben mintha tűzijáték robbant volna. El sem hiszem, hogy kimondta. Hogy ő mondta ki elsőnek. Csodálatos érzés, amikor egy ilyen dolog után valaki rád nézés, és szívből ezt mondja. Átjártak az érzelmek, a vad érzelmek. Rámásztam a testére, majd a szemébe nézve én is kimondtam:
- Én is szeretlek.-és egy hosszú, forró csókkal zártam.
Egyszerűen nem bírtuk abba hagyni. Bele markolt a fenekembe, miközben folyamatosan téptük egymás száját. Kicsit elkezdtem rajta csúszkálni, majd amikor belenyögött a számba, abba hagytam a csókot, és frusztráltan ránéztem.
- Mi az?-kérdezte kedvesen.
- Akarom. Újra.-mondtam szégyenlősen.
- Hmm.-ennyit mondott, majd egy szempillantás alatt átfordított és maga alá gyűrt.- Kívánságod számomra parancs.-majd megéreztem a száját a nyakamon.
Innen tudtam, hogy nincs vissza út. Ugyanis a vad érzelmek felülkerekedtek rajtam.

Pár órával és néhány orgazmussal később a reggelinket ettük a konyhában. Vagyis az ebédet, ugyanis már dél körül járt az óra. Annyira jó érzés volt itt lenni vele. Tényleg úgy éreztem, mintha összetartoznánk. Egyszerűen nem akartam, hogy vége legyen ennek. Soha. Itt maradtam volna vele örökre. Lehet picit nyálas. De tényleg érzem a szerelmet. A szerelmünket. De a valóságba vissza zuhanva, ráébredtem arra, hogy már csak pár hét és ismét kezdődik az iskola. A végzős év. De vajon mi lesz akkor velünk? Vajon megmaradunk egy párként? Ezt minél előbb tisztáznom kell. De előtte - fölnéztem a boxerben álló Harrye, aki épp kavargatta a teáját - kiélvezem a mostani helyzetet.

Harry:

El sem hiszem, hogy bevallottam neki, hogy szeretem. Nem volt még egy olyan lány, akinek ezt kimondtam volna. De most amikor ott feküdt a karjaim között, nem tudtam úrrá lenni a számon, és kimondtam. Egyszerűen csak kimondtam. Még mindig hihetetlenül állok a dolgok előtt. Itt ül velem a szembe és eszi a kis reggelijét. És én folyton őt nézem. Látszik, hogy bele van merülve a gondolataiba, de még így is csodálatos. Legszívesebben oda mennék és felkapnám az ölembe, majd vissza vinném az ágyba, és soha ki nem jönnénk onnan. Belülről érzem azt, hogy szeretem. Ilyet még soha nem éreztem, olyan vadak. Vad érzelmek.
- Lassan mennem kell.-mondta lebiggyesztett szájjal.
- Otthon mit fogsz mondani?-mentem oda hozzá lassan.
- Azt, hogy a barátomnál aludtam.-mondta egyszerűen.
- Mi? Komolyan?-lepődtem meg.
- Igen. Anya úgy is sejti, hogy van valakim. Szóval jobb lesz ha tisztázzuk, és nem kezdek el hazudozni. Főleg ha már a barátaink előtt felvállaltuk.
- Igazad van.-álltam meg előtte, majd közel húztam magamhoz.- Jöjjek át később?
- Megtennéd?-nézett rám nagy szemekkel.
- Persze.-adtam egy gyors csókot a szájára.- Előbb utóbb úgy is be kell, hogy mutass.
- Oké. Akkor 3-ra gyere!
-mondta, majd lassan készülődni kezdett.

El sem hiszem, hogy izgulok. Nem szoktam csak úgy izgulni. Viszont most, hogy lassan három óra elkezdtem izgulni. Tudom, hogy már találkoztam Em szüleivel. De ez akkor is új. Most úgy fog bemutatni mint a pasiját. És ettől egy kicsit parázok. No meg, hogy nálam aludt az éjszaka. Ez miatt tuti kapok lebaszást, vagy valamit. Gyorsan felkaptam fekete vékony kabátot, mert úgy hallottam, hogy hideg időt mondnak az estére. És hát kitudja, lehet maradhatok addig. Viszont még nem bújtam bele, mert még melegnek éreztem az időt. De talán csak a stressz miatt. Sárga inget és egy fekete nyakkendő szerűséget húztam, a hajamat pedig szabadon hagytam.
Házuk előtt állva vártam még egy picit, ugyanis az órám 14:58at mondatott. Tudom, hogy nevetséges, de pontos akartam lenni. Pontban 3-kor bekopogtam.
- Nyitom!-hallottam meg Em hangját, majd pillanatokon belül mosolygós arcát az ajtóban.- Szia!-ugrott a nyakamba, majd megcsókolt.
- Na mi az, hiányoztam?-cukkoltam egy kicsit.
- El sem tudod képzelni mennyire.-válaszolt játékosan.
- Te is!-csókoltam meg még egyszer gyorsan, majd bementünk.
- Izgulsz?-kérdezte, amíg letettem a kabátom, meg levettem a cipőm.
- Egy kicsit.
- Ne aggódj. Jó kedvük van.
- Huuh
.-úgy csináltam minta az izzadságot töröltem volna le a homlokról. Em csak felnevetett, majd behúzott a nappaliba.
- Jó napot!-fogtam kezet a szüleivel.
- Szia Harry!-köszönt az anyukája kedvesen.
- Szóval Anya, Apa mi összejöttünk.-mondta Em félénken.
- Na ne mond.-mondta az apja kicsit szigorúan.
- És nála aludtam tegnap.-mondta, majd megfogta a kezem.
Szüleire néztem, akik nagy szemekkel meredtek rám. Úgy éreztem kell valamit mondanom.
- Mr. és Mrs. Moore, mielőtt elküldenének, szeretném ha tudnák, hogy szeretem a lányukat. Tisztelni és becsülni fogom.-jesszus mint egy esküvőn, na mindegy .. folytatom, mert látom kezdenek megnyugodni.- Ezért jöttem ide én is, hogy amikor Em elmondja, csak velem kiabáljanak. És én akartam, hogy ott aludjon.
- Harry! Ez nem igaz. Én is legalább ugyan annyira akartam.-mondta komolyan, de a szája szélén ott bujkált egy mosoly, ami elárulta, hogy ő nem csak az ott alvásra értette.- Anyáék pedig nem fognak kiabálni. Igaz?-nézett rájuk picit fenyegetően.
- Így van.-mondta Mrs. Moore, majd a férje térdére tette a kezét.- Örülök Harry, hogy próbáltad elvinni te a "balhét".-mutatott idézőjeleket a levegőbe.- De úgy döntöttünk, hogy itt az ideje, hogy Emilynek barátja legyen. És ha igaz, amiket mondtál, akkor örülünk, hogy te leszel az.-mondta kedvesen, majd felkelt és megölelt.- De máskor őszintének kell lennetek velünk.-célzott az ott alvásra.
- Ígérjük.-mondta Em, majd ő is ölelkezett az anyjával.
Mr. Moore is felállt és elém lépett.
- Vigyázz rá!-mondta, majd felém nyújtotta a kezét.
- Az a célom, uram.-majd kezet fogtam vele.
- Na akkor mi felmennénk?!-mondta Em és elkezdett húzni.
- Oké.-legyintett az anyja, majd felsiettünk a szobájába.
- Huuuuh, ez nem volt vészes.-mondtam, amikor becsuktam az ajtót.
- Bizony. Tök jó fejek voltak most.-fogta meg az ingem gallérját, majd magával húzott az ágyra. Hátamra feküdtem, majd hagytam, hogy ahol szét nyílt az ing ott simogasson.
- Mit fogunk most csinálni?-kérdeztem rá.
- Hmm... Van egy pár ötletem.-mondta, majd egy csókot adott a meztelen mellkasomra.
- Nem, nem. Nem fogunk szexelni úgy, hogy a szüleid itthon vannak.
- Hidd el, hamar megtudnám változtatni a véleményed.
-mondta és közben rám ült.
- Tudom.-nyögtem fel és hátra dobtam a fejem. Ez a lány nem bírja abba hagyni?! Folyamatosan akarja. Nem mintha baj lenne. De így elég intenzív kapcsolatunk lesz, az biztos.
- De most inkább filmezzünk.-mondta huncutul, majd leugrott rólam és a szekrényéhez ment. Áhá, szóval nem is akart begerjeszteni, hanem csak azért ült rám, hogy letudjon szállni a másik oldalt. A kis ravasz.-nevettem el magam hangosan.
- Mi az?-kérdezett rá hátra fordulva.
- Semmi, semmi.-mondtam, majd a fejem mögé rendeztem a párnákat.
- Jó lesz a Jump street 22?-kérdezte.
- Persze.-válaszoltam, majd elindította és mellém bújt. Olyan édes, hogy mindig szó nélkül ide bújik hozzám. Ez az egyik dolog, ami miatt szeretem. El sem hiszem, hogy nekem is megadatott egy ilyen lány, akit tényleg szerethetek. És a kapcsolatunkat nem akadályozhatja meg már semmi. Mármint ha a sulit leszámítjuk. Igazából erre még nem gondoltam. Most jutott csak eszembe. Évfolyam társak leszünk, és lesz egy két közös óránk asszem. De neki és nekem is más a baráti körünk. Az iskola teljesen más, mint itthon a faluban. Itthon minden sokkal egyszerűbb. Ezt még mindenképp meg kell beszélnünk. De egyenlőre kiélvezem ezt a tökéletes pillanatot, hogy a barátnőm, a szerelmem a karjaimban fekszik."

Ui: Bocsi, hogy kicsit rövid lett. De ez már nagyon a vége. Decemberben jön az epilógus és a szavazás. Addig is szép napot! x

8 megjegyzés:

  1. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  2. uristen.. imadom! varom a kovetkezot es nagyon remelem, hogy lesz masodik evad is :)

    VálaszTörlés
  3. JEZUS IMADOM, annyira edesek egyutt! Kedvenc blog irom vagy amiota megtalaltam a blogod azota imadom. Legyen masodik evad nem hagyhatod abba itt en meghalok ha itt vege lesz ha kell en ketszer is szavazok a masodik evadra :D <3 xx

    VálaszTörlés
  4. Uristen:3 masodik evadot legyszi:D

    VálaszTörlés
  5. Nagyon nagyon nagyon jó lett,mint az eddigiek. Nem hagyhatod abba! Nagyon remélem, hogy lesz 2.évad is. :)
    Egyszerűen szuper a blog. Nagyon jól írsz csak így tovább!! :) <3 várom a kövit! Es persze zsenialisan irsz. Csak túl gyorsan olvastam :/ <3

    VálaszTörlés
  6. Remélem lesz második évad! <3 Már annyira rákattantam a blogodra,hogy éjjel nappal azt lesem, hogy van-e új rész :D imádom<3

    VálaszTörlés
  7. Egy gyönyörű csodálatos történet egybe leírva.Ezt így elképzelni lehetetlen.De mi eltudjuk.Köszönjük drága hogy eddig hoztad nekünk leírva az észbontó érzéseid.Hihetetlen vagy.Köszönöm.Példaképem vagy.
    Nagyon bízok benned a továbbiakban!
    Kérlek legyen második évad!
    Neked érdemes folytatni!❤❤

    VálaszTörlés
  8. Imádom ^^ Remélem lesz 2. évad is!!

    VálaszTörlés